Nagy Miklós utca 2. bejárat a Petőfi utca 2. felől
Hajdu Klára, intézményvezető-helyettes
Tel: 06-20/360-1024, 06-66/371-953
Nyitva tartással / időponttal kapcsolatos információk:
Hétfőtől – Péntekig: 09:00 – 17:00 Szombaton: 08:00 12:00
Előre egyeztetett időpontokban a hét bármely napján.
| Múzeumi belépőjegyek árai (áfamentes): | |
|---|---|
| Felnőtt: | 1.000.-Ft. |
| Nyugdíjas/Diák: | 700.-Ft. |
| Csoportos (10 fő): | 4.000.-Ft. |
| Családi (2 felnőtt +3 gyerek 14 év alatti) | 2.500.-Ft. |
Helytörténeti kiállítás – Pákászat és mesterségek Szeghalom múltjából
Szeghalom az egykori Sárréti táj települése, a vizek birodalmának szülötte. Népessége a folyószabályozások előtti környezettel harmóniában alakította életmódját és gazdálkodását. Tevékenységét a nagyállattartó életmód, a halászat, pákászat, és az akkor még lényegesen kisebb földterület megművelése jellemezte. A fő hangsúly a szilaj állattartáson volt, mivel a vizek mocsaras jellegükből adódóan csakúgy, mint az utak, nagyobb mennyiségű áru vagy termény szállítását nem tették lehetővé.
Az 1800-as évek közepétől a régi Sárrét megváltozott. Legelső sorban a vizeket zabolázták meg, és a megváltozott tájjal együtt megváltozott az emberek életmódja is. A település lakosai által egyre nagyobb mennyiségben megtermelt gabonát főleg száraz- és vízimalmok, elvétve szélmalmok őrölték meg. A félvad állatállomány is lassacskán jászolhoz szelídült.
Az eddig csekély jelentőséggel bíró iparosság, ha igen szerény körülmények közt is, de gyarapodásnak indult. Az 1700-as évek közepére kialakult a helyi és környékbeli igényeket kiszolgáló céhes ipar. Az 1800- as években és később is az iparosok száma nagyon lassan de folyamatosan nőtt és az itt élő kereskedők száma is lassan emelkedett.
Az 1800-as évek második felétől, a folyószabályozásokat követően, a szántóföldi növénytermesztés és az istállózó állattartás szerepe egyértelműen uralkodóvá lett a terület mezőgazdaságában. Ezzel párhuzamosan elindult a paraszti gazdálkodás lassú korszerűsödése is, megjelennek az első gépek. Szeghalom helyi ipara a XX. század első évtizedeiben kezdett valamelyest fejlődni.
A kiállítások a tárgyi egységei a fenti néprajzi és történeti folyamatok bemutatását célozzák:
Üveges terem (Hármas felosztásban):
– A folyószabályozások előtt hangsúlyosan jellemző tevékenységek (nádalás, gyékényfeldolgozás, kosárfonás, méhészkedés) valamint az ősfoglalkozások a pásztorkodás és a halászat) eszközkészletének bemutatása.
– A földművelés tárgyi anyaga
– Lezárásként település önkormányzatiságára, intézménytörténetére utaló kiállításrészlet
Mesterségek:
Ezekben a termekben a mesterségek, különféle foglalkozások tárgyai, műhelyek, használati tárgyak kerültek kiállításra, szintén az anyag belső és időrendi logikáját követve. Az első egységekben a paraszti termelést, életmódot kiszolgáló iparosság tárgyi anyaga, (ács, asztalos, seprűkötő, kötélgyártó, kovács, köszörűs) illetve a helyi alapanyagokat feldolgozó kismesterségek eszközkészlete (tímár, csizmadia, cipész) került bemutatásra. Ezt követően a szolgáltatás jellegű valamint az időben később megjelenő foglalkozások kaptak helyet a kiállításban: Kalapos, varrónő, szikvízgyártó, cukrász, fényképész, orvos, bába, borbély. A műhely berendezésekkel párhuzamosan az 1900-as évek elejétől a helyi lakosság használatában is korlátozott számban megjelenő technikai vívmányok, eszközök is bemutatásra kerültek.
– I. terem: Ács, asztalos, kádár, kerékgyártó, esztergályos, seprűkötő, köszörűs
– II. terem: Kovács (tűzi-kovács, gépész- kovács, patkoló- kovács), lakatos, hentes -mészáros
– III. terem: Tímár, kárpitos- kocsifényező, csizmadia- cipész, kötélgyártó, kalapos, szikvízgyártó, cukrász
– IV. terem: Órás, fényképész, bába, orvos, borbély- fodrász